Egy asszonynak két leánya volt, édes és mostoha.
A mostohát világbe küldte, sütött neki hamuból pogácsát útra. Ez egy erdőben egy házikóra talált, a házikóban pedig egy cicka és kakaska laktak, ezek evegették a pogácsáját. S valahányszor kértek, adott nekik, mindig azt mondták:

- Jó tettedért jót várhatsz!
Éjfél tájban zörgettek az ajtón az Ördögök s ilyképpen szóltak:
- Tányér talpam, loncsos farkam, szép lány mátkám, nyisd ki az ajtót!
- Jaj, édes cickám, kakaskám, mit feleljek?
- Majd felelünk mi érted!

Háromszor szóltak az Ördögök, a cicka és kakaska ugyanannyiszor azt felelte, hogy addig nem nyitja meg a leány az ajtót, míg vásznak nem szőnek, drága ruhákat nem hoznak. Az Ördögök mindent hoztak.

Mikor már be kellett volna jönni az Ördögöknek, a kakaska elkukoríkolta magát, s mivel a kakasszónak ilyen hatalma van, az Ördögök szurokká váltak. A mostohaleány ekként megszabadult, a drágasággal hazament.

Az édesleány megirígylé a sok holmit, az anya még jobban, elküldé tehát őt is, sütött neki zsíros töpörtős pogácsát s ez szinte odaért.
A cicka és kakaska szinte kért tőle:

-Jó tettedért jót várj!
De az eltaszigálta őket.
Az Ördögök is eljöttek:
-Tányér talpam, loncsos farkam, szép lány mátkám, nyisd ki az ajtót!

-Jaj, cickám, mit feleljek?
-Eb adjon tanácsot! Nem adtál kalácsot!

Harmadszor is mondták az Ördögök, ekkor berohantak, szétboncolták, belét a létrákra terigették, arcát kivicsorítva az ablakba tették, lábát a kemencébe, mintha tapasztott volna.

Az anyja jött meglátogatni harmadnapra leányát, megörült messziről, mert a beleket fonalaknak nézte s úgy látta, hogy leánya az ablakból kinevet; mikor bement, azt hitte, hogy leánya tapasztással van elfoglalva; de csalódott.

(Ipolyi Arnold gyűjtése)
(Bágyi Anna Erzsébet - Csallóközi tündérmesék)