Kis Kampó régi szegedi mondahős. Igazi nevén Alonso Peres spanyol lovag, aki Losonezy Istvánnal derekasan kitett magáért Temesvár védelmében. Előtte Tóth Mihály szegedi főbíró vállalkozásában is részt vett, amikor Szegedet a török kezéből vissza akarták hódítani. VEDRES István úgy tudja, hogy a szegedi Othalom tájékán Kis Kampó sikerrel ütközött meg a várbeli törökök fölmentésére jövő budai Kappan béggel. Ez azonban nem volt elég a baj elhárításához, mert a részeg hajdúk nem siettek a támogatására.
Kis Kampót mindenesetre a szegedi nép évszázadokon át megőrizte emlékezetében, sőt ősibb mondai, hitregei képzetekkel (jéghideg test, tűz-okádás, bűvös tudomány) is felruházta. Népszerűségét az is mutatja, hogy népünk Mátyás királlyal emlegette együtt. A monda legszínesebb változatát DEBRECZENI János jegyezte föl:
Az alacsony termetű, vastag lábszárú Kampó Temesvárott lakott, Budára a királyhoz járt ebédre.
Elváláskor Mátyás király mindig süvegelte őt, miért is a királyné kérdezi férjét, vajon micsoda oknál fogva tartja oly nagy tiszteletben e hitvány embert? A király felelet helyett fölszólítá Kampót, mutatná meg emberségét a királyné előtt.
Másnap eljővén Kampó ebédre, a palotaajtó kinyitásakor felsőállkapcáját az ajtó felső részébe, alsó állkapcáját pedig a küszöbbe akasztá, s a királyi terembe tüzet okáda. A királyné rémületében székébe hanyatlott, de csakhamar Kampó ölében termett.
Ugyanez időben történt, hogy a törökök Szeged felső részébe betörvén, azt pusztítani kezdték. Kampó a hírülvivő alsóbbrendű táltostól csak azt kérdezé: Hol szöktek be?
S miután ezt megtudta, csakhamar útban termett szinte táltos lovával és rettenetes kardjával. Midőn Szőregnél jött, a törökök már rémülni kezdettek. Minthogy a Tiszán akkor még híd nem volt, az elébemenő kompot pedig már nem győzte várni, azért mikor ez a Tisza közepére ért, az innenső partra ugratott, hol egy öregasszony által figyelmeztetett, ha a tetőtől-talpig páncélba öltözött első török vitézt legyőzi, a többiekkel könnyen elbánhatik.
Kampó megtalálván az öreg banya által mondott vitézt, köldökön szúrá keresztül. Legnagyobb vitézük elestével a törökök fehér zászlót tűztek föl, de Kampó arra mitsem ügyelt, mert:
Nem jöttem én — monda ő — egy ember haláláért háborúba !
Azért mindaddig kaszabolá őket, míg ki nem fáradt. Ekkor Kampó tűze kardja hegyére kendőt. Nem mintha ő akarna kegyelmet kérni, hanem hogy kegyelmet akar adni az eddig életben maradtaknak. Erre a törökök éljent kiáltanak.
Ezután átment Kampó a Tisza túlsó partjára — hol most Újszeged van — pihenni. Alváskor azonban egy török katona fejét vévén, azt a basának vitte, ki is őt ezen vitézhez nem illő tettéért felmagasztaltatta. Ily halállal végezte életét a jégtestű Kampó táltos.
Egy újabb változat, amelyet KOVÁCS János örökített meg, ősi mondai közhely hőseként mutatja be Kis Kampót, és egy máig emlegetett szegedi török, Hóbiárt basa nevét is belekölti a történetbe.
Jellemző Kis Kampónak a szegedi utókorban, néphagyományban való népszerűségére, hogy Kampó táltos néven a mesei hagyományban is szerepel.
Hóbiárt basa, másként Hubiárt basa, Hóbajárt basa, az egyetlen török, akit Szeged népe máig névszerint emleget. Neve történeti forrásokból
imént utaltunk. TÖMÖRKÉNY István szövegváltozata: A kraszniki csata. Budapest, 1960, 115. MÓRA Ferenc novellája: Tápéi diplomaták. Véreim. Budapest, 1927, 84.
Balog Benedek alakját VEDRES említi, de mondáját nem közli. Szövegünk forrása PALTJGYAY Imre: Szabad királyi városok leírása. I. Pest, 1853. 186. A mondát nyilván CSAPLÁR Benedek ismertette meg a szerzővel.
Rózsa István mondájának forrása UGRÓCZI Ferenc: Zentai ütközet. Szeged, 1816. 54.
Gy.: DebreczeniJános
Gy. h.: Szeged, Csongrád vm.
Gy. i. n.
MNGyXIII, 479—481, 107.
Az alacsony termetű, vastag lábszárú Kampó Temesvárott lakott, Budára a királyhoz járt ebédre.
Elváláskor Mátyás király mindig süvegelte őt, miért is a királyné kérdezé férjét, vajon micsoda oknál fogva tartja oly nagy tiszteletben e hitvány embert.
A király felelet helyett felszólítá Kampót, mutatná meg emberségét a királyné előtt.
Másnap eljővén Kampó ebédre a palotaajtó kinyitásakor felső állkap- cáját az ajtó felső részébe, alsó állkapcáját pedig a küszöbbe akasztá, s a királyi terembe tüzet okáda; a királyné rémületében székébe hanyatlott, de csakhamar Kampó ölében termett.
Ugyanezen időben történt, hogy a törökök Szeged felső részébe betörvén azt pusztítani kezdték. Kampó az ezt hírül vivő alsóbbrendű táltostól csak azt kérdezé:
- Hol szöktek be?
S miután ezt megtudta, csakhamar útban termett szinte táltos lovával és rettenetes kardjával.
Midőn Szőregnél (Szeged mellett levő falu) jött, a törökök már rémülni kezdettek. Minthogy a Tiszán akkor még híd nem volt, az elébe menő kompot pedig már nem győzte várni, azért, mikor ez a Tisza közepére ért, az innenső partra ugratott, hol egy öregasszony által figyelmeztetett, hogyha a tetőtől talpig páncélba öltözött első török vitézt legyőzi, a többiekkel könnyen elbánhatik.
Kampó megtalálván az öreg banya által mondott vitézt, minthogy másutt bele nem döfheté kardját, köldökön szúrá keresztül. Legnagyobb vitézök elestével a törökök fehér zászlót tűztek föl, de Kampó arra mit sem ügyelt, mert:
- Nem jöttem én - monda ő - egy ember haláláért háborúba!
Azért mindaddig kaszabolá őket, míg ki nem fáradt.
Ekkor Kampó tüze kardja hegyére fehér kendőt, nem mintha ő akarna kegyelmet kérni, hanem hogy kegyelmet akar adni az eddig életben maradiaknak, mire a törökök éljent kiáltának.
Ezután átment Kampó a Tisza túlsó partjára (hol most Újszeged van) pihenni; de alvásakor egy török katona fejét vevén, azt a basának vitte, ki is őt ezen vitézhez nem illő tettéért felmagasztaltatta. Ily halállal végezte éltét a jégtestű Kampó táltos.
források:
Ethnographia 74. évfolyam (1963) - Bálint Sándor: A szegedi táj történeti mondavilágából 38-54 47. oldal (57. oldal a dokumentumban)
Benedek Katalin (szerk.): A tengeri kisasszony. Ipolyi Arnold kéziratos kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról, 1846–1858 - Magyar Népköltészet Tára 6. (Budapest, 2006)I. Rész 1846-1853